Kartal, Kartal, magyarok vitéze, kalandok lovagja - ülj le most közibénk! Ne hidd, hogy elfeledtünk! Lehet is téged elfeledni! Téged, akinek veszett hírét költötték, noha igaz ügyért harcoltál; téged, akinek hitvese a széphistóriák hos leánya lett; téged, akinek kisfia is a szép lovagi munkára, önként vállalkozott! Ülj le és mesélj! Ideje volna már a pihenésnek! Hajad deresedik, orcád ráncosodik, és ugyan ki tudja, miért hiszed mégis, hogy a régi erovel forgatnád a kardod? Mesélj! Hallgatunk csendesen, hallgatunk lelkesen, akárcsak régen. Meséld el utolsó kalandodat! Hangod hallom máris, zengo dörmögésed. Nem vén ember az még, aki ötven elmúlt. És a kalandokból sincsen soha legutolsó!...