Új verseskötetében hosünk, Mihály András (aki egyébként öreg, vidéki tanító) kísérletet tesz arra, hogy értelmezze saját életét, emlékeit, gyermekkorát, magyarságát és felnott életének meghatározó eseményeit. Ebbol az értelmezésbol szeretne mások számára is használható tanulságokat vonni. Meghatározó eseményei a születés, a halál, a szerelem, a barátság, és a szeretett ember elvesztése. Ezek helyszíne, a lakóhely, a szüloi ház, és a szülok emlékezete adják az alapveto kereteket. Fontosak az átélt fenyegetések, korlátozások, a sikerek, vagy éppen a szabadság kiteljesedése. Isten jelenléte, a sátán ígéretei, a hazugság és ellenségeink megismerése igazítják utunkat. Ha éppen úttalannak és céltalannak érezzük magunkat, akkor pillantsunk vissza arra az útra, amelyen születésünk óta járunk. Ezt az útvonalat képzeletben hosszabbítsuk meg a jövo felé és meg fogjuk találni a következo lépéseink irányát. Célunk is ott van, az út végén.