A regény hátterét az 1980-as évek Törökországa, a katonai junta hatalomátvétele utáni, félelemmel terhes idoszak adja. A Trabzon környéki hegyi tanyák népe keserves elszántsággal igyekszik kiigazodni az események zurzavarában. A fekete-tengeri régió havasi fennsíkjait régmúlt idokön kesergo, fájdalmasságában is felemelo hangon öleli körbe a pásztorfurulya, az osi kaval dallama. Alkonyatkor hallgatag, szilaj csordapásztorok néznek farkasszemet a több ezer méteres hegycsúcsok mögött lebukó nappal. Ezen a vidéken az asszonyok csókja sárga havasszépe illatú, és egy kisfiú szíve most készül megszakadni az elso szerelemtol. Éjszakánként farkasüvöltés veri fel a fennsík csendjét, fütyül a szél a zsindelytetokön, mialatt botladozva fut a hóban a cigarettát kolduló falu bolondja. Az öreg Kut bá falába kísértetiesen kopog a csöndben, ahogy lassan biceg a dzsámi elotti tér felé. O az egyetlen ember a faluban, aki "látta Németországot", így nagyobb tisztelet övezi, mint amekkora a legmagasabb gyertyánfa lombja. A cifra káromkodásokkal kivarrt, babonáktól szorongatott szegénységnek búcsút intve egy fiatal élet megindul fölfelé a meredélyen, hogy mindenki és minden ellenére kikovácsolja a saját szerencséjét. A szerzo ebben az autofikciós regényében drámai képekben eleveníti fel az íróvá válása útján megtett legelso lépéseit.
